Bénult mélaság, nem érzem, hogy élek
Pedig kívül, s belül is érzem kínját a létnek
Mi visszatart és megfog, nem érdekli, hogy félek
Akkor is, mindig is, igazat ad a törvénynek
Annak, aminek azt köszönhetem, hogy élek
Hisz itt vagyok köztetek, tudjátok, néztek
Engem, egy írást, egy képet, téve elétek
Énekelhetek, festhetek, kiálthatok felétek
Ha nem értitek, ha nem látjátok, hogy élek
Hiába küszködök, nincs értelme a létnek
Nem értitek, nem érzitek karmait a félsznek
Hogy nincs ezen a földön, kinek kellenek a képek
A versek, az írott szó, a képzelet, miért élek
Miknek elvesztésétől óv az alkotó lélek
Mert kaptam, s nem szenvedem hiányát az észnek
Képzeletem alkot, s még a rest perc sem vétek
Hiszen amit alkot az enyém amíg élek
Míg fekhetek a mezőn, s lesznek csillagos éjek
Kíváncsi fülek, tekintetek, várva mit mesélek
Nyárnak melegében akár, s hidegében télnek
Éveimet várom, míg majd szavaimból élek
S akkor, ha vége a semmit tudó rémnek
Amikor a hülyeség elmarad, s én majd beérek
Talán tudni fogom, hogy miért van, a vének
Lassabbak, türelmesek, bölcsek amíg élnek
Igen, talán én is, ha majd akkor még élek
Tudom majd, hogy miként, s miért van, hogy érzek
Képzelek, épitek most is, anélkül hogy értek
Bármit is, bármikor, ha megesik hogy néznek
Akkor is, ha az utcán mellettem ellépnek
Nem csoda, írok, festek, de szépen, csendben élek
Az ujjam mocorog, indulna írni, rajzolni a népnek
Tenni jót és szépet, fogalmát nem ismerve a féknek
Görcsösen akarva, sziluettjét keresve egy-egy révnek
Ahová majd beérek, de addig is, inkább élek
Nem fogadom el igazságát semmilyen ténynek
Hisz igazság végtelen van, s csak egy jut egy lénynek
Nekem csupán szám van, kimondom mit ti féltek
Az enyémet sem én, más szólja, s én égek
Ugyanúgy mint mások, kereszttűzben élek
Csakhogy igaz szótól inkább nem is félek
Lehet az bármekkora bűn, vagy elvetendő vétek
Ha az enyém, hát lássák, de másra, magamra nem vések
Maszkot vagy fércet, arcot nem fedek, főt nem védek
Tőlem hamisak nem lesznek írott, beszélt, rajzolt képek
Mi sem lenne könnyebb, szépet tenni elétek
Amíg hangom hallatom hát, igaz lesz mit képzek
S amit nehéz, hallgatni, tanulok míg élek