2012. február 20. 00:00 - Khaos

Volna egy történetem...

Persze csak ha van rá időd. Nem nagy mese, és nem is húznám sokáig, mert sok sok mellékes ágat kellene meglovagolnom ha belemerülnék a részletekbe. Most, és talán a későbbi lehetőségek javára, ezt hanyagolnám.
A történetem akkor kezdte meg a maga fonalát, amikor 2011 karácsonya és újéve között tökéletes magányban és elszigeteltségben ültem az akkori lakásomban, Anglia egyik átkos kis városában, ami viszonylag közel volt a nagy Londonhoz, de elég messze, hogy minden lehetőséget elmarjon, már ha azok léteztek egyáltalán.
Kaptam egy e-mailt, egy választ a hetekkel azelőtt feladott hirdetésemre, miszerint olyan háztartást keresek ahová a magamfélét felvennék szolgálónak. Nos a válaszoló komolyan gondolta, csakúgy ahogyan én is, így a kapcsolatfelvétel után hamarosan megegyeztünk, hogy találkozunk. A "hamarosan" rész persze nem volt olyan egyszerű: huszonegynehány oda-vissza SMS, e-mail, és telefon röpködött köztünk, amikben a személyiségemtől a céljaimon át a testméreteimig, és a múltam minden részletéig mindenre kitértünk - körülbelül ez alatt a folyamat alatt félúton jött el az érzés, amit modernül és angolul csak úgy írnék le: "shit just became real!"
És bizony, ez az érzés volt az egyetlen, ami azóta is kísért és lépten-nyomon felbukkan bennem ma is, pedig mindez már idestova hónapja történt, és az ominózus találkozás óta már tényleg szolgáló vagyok a családnál, a munkámat pedig a gazdáim vérprofi szemei alatt néhol még mindig félve űzöm csak.
A munkát, ami lényegében mindent jelent amire egy családnak szüksége van. A jelenlegi programom fejléce szerint a célom: "how to become a high class butler" ami jelenleg annyit tesz, hogy mindent meg kell tanulnom, amit meg tudok arra meg úgy kell átszoknom, ahogy az nekik megfelelő. A reggeli függönynyitástól, ébresztéstől és reggelitől az esti-éjjeli konyhazárásig, vagy a házelhagyó riasztó aktiválásig mindent. Mindent, nem súlyom hangsúlyozni, és ezt a mindent aprólékosan, mert a ház ura egy katona gyermekeként nőtt fel félárván, anya nélkül, így számára a rend nem merül ki a rendetlenség hiányában. A pontos elhelyezésre, a stílusra, a megfelelő állásra, csoportosításra, és bármilyen még applikálható tényezőre is vonatkozik. Mondhatom, teljes őszinteséggel, mára már szinte évezredesnek tűnő lassúsággal dolgozok ahhoz képest amit elvártak tőlem egy éttermi konyhában, de ez ebben a házban a családot nem érinti meg, itt a minőség az úr, és nem számít mennyi időt emészt fel a megfelelő minőség elérése.
Őszintén mondhatom, sok már évek óta itt élő magyar társsal ellentétben hamarabb eszméltem rá mit jelent igazi angolokkal dolgozni és élni. Azt hiszem már látom honnan is jöhetett az angolok tradicionális társadalomképe, és azt is, hogy mennyi minden van mögötte - de ez is legyen több másik történetben kibontva, mielőtt eltérnék ismét a tárgyamtól, ami valójában csupán egy híradás arról hogyan és mint vagyok mostanság.

Azt hiszem kijelenthetem, hogy remekül. Vezetni még mindig szeretek, és most már kezdem azt is pedzegetni, hogy milyen is amikor van jó alapanyag hozzá, illetve az utak is olyanok amilyeneknek lenniük kell. A házimunka pedig sosem volt még ilyen vonzó, mert egyrészt végre magaménak érzem, másrészt pedig mert amit csinálok már nem csak a magam kényelmét szolgálja, sőt, amit csinálok és ahogy csinálom jelenleg a munkámba vetett büszkeségemmel egyenlő, én pedig mindig is egy büszke ember voltam.
Enni nem nagyon eszem, talán mert más sincs körülöttem csak étel - és ki kell jelenteni, többségében silány minőségű - amit nap mint nap fel kell szolgálnom és fogyaszthatóvá, mi több élvezhetővé kell tennem. Mondanom sem kell, az otthon hosszan ignorált konyhai ismereteim itt nagy táptalajra találtak, sőt az egyik legerősebb oldalamnak is nevezték. Aki otthon inkább elpoénkodta az ajánlataimat azzal, hogy inkább nem esznek mérget/szart, az most nézhet magára...

Ja, és még valami. Öltözködöm. Elegánsan, és többnyire kedvelem is. Mert egy jó ing és nadrág egyszerűen mindenhová megfelel, egy kabát meg nyakkendő pedig még oda is ahová egyébként a világ életben nem tettem volna be a lábamat magamtól, ilyen vagy olyan indokokból...

1 komment
süti beállítások módosítása