Nincs már más csak bűz
Nincs más igény mi űz
Nincs még bennem űr
Nincs mi máshoz fűz
Van rajtam száradó hév
Van bennem gyilkos éhség
Van élő emlékem még
Van fölöttem lappangó kétség
Kétség bolygatja a múltam
Kétségben oltom a szomjam
Kétség ellen küzd az akarat
Kétségek között őrlöm magamat
Félnem kell az életet
Félelem irányítja bűnös étkemet
Féltem pillanatnyi kincsemet
Félek, lelkem többé nem érezhet
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.