Az írás már csak egy pótcselekvés volt, valami, amibe menekülni lehetett a kegyetlen világ elől. Az írás nem mutatott hátat, nem okolt, nem menekült, nem kívánt. Az írás csak tükör volt, megmutatott mindent, és sosem rejtett semmit. A tiszta tükör még a monitor könnyesztő fényénél is jobban, kegyetlenebbül éreztette, a hiányt, a mellőzöttséget, a sikertelenséget és főként a testet remegésbe záró tehetetlen dühöt minden megoldhatatlan most fölött. Most volt minden, és mosttá vált a jövő képe is.
Valaminek szépen, lassan vége lett. Képek sorakoztak, magányos, tehetetlen, könnyfüggönyözött képek. Ajtónak hátat vető, lehajtott fejjel, némán bámuló férfi képe, a férfié, aki a metsző szélbe sétál, elforrott hanggal, s arcát korbácsolja az égető érzés, mit könnyei hagynak, s végül a pillanat a család mellett, a menekülés az egyedülléttől, a szörnyű ráébredés a kegyetlen tényre, akkor és ott, némán újra a magányba szökve, a maszatos üvegen át is jól érezhető, a szoba állandó sötétségét átszelő monitor fénye előtt. Újra.
Nem volt már semmi, csak az a fény, az az életidegen, libabőrt idéző, gyomrot taposó érzés, amit semmilyen dal nem tehetett szebbé. Valami talán végleg elveszett és kimaradt az életből, aminek soha sem szabadott volna. Csalódás és tehetetlenség fullasztotta meg a hiány égető érzését, és taszította megint és megint mélyre a megrázó szégyent, a szégyent a sötétségben élő, magányt kereső íróban. Abban a férfiban, aki írni akart, tiszta volt, és vágyakkal, eszmékkel teli, s mostra gyenge, eltört, kilyukadt, üres, és piszkos lett, kívül és belül.
Valamiért azonban az írást viszont soha sem lehetett abbahagyni. Valamiért az írás több volt minden vágynál és képnél, minden érzésnél, minden könnynél, ami árvízként taszigálja a gyenge ember álmait. Igen, az írás nem mutatott hátat, nem okolt, nem menekült, nem kívánt. Az írás tükre minden maszaton át látszott, a monitor fényét viszont a legapróbb is zavarta. Még most is zavarta. Hősünk levette szemüvegét és letörölte a maszatot, szeméből pedig kidörzsölte a múló könnyet.